Az Úr a béke

Az Úr a béke

2014. augusztus 7-én 22 éve annak, hogy a Derecskéről elindult Tanka János tanárköltő elbúcsúzott a földi léttől. Halálának 20. évfordulójára készült el: Az Úr a béke című kötet 93 oldal terjedelemben.

Kántor-tanító volt, mély vallásos érzülettel. Istenkeresése és hite fogalmazódik meg istenes verseiben. Ebben a kötetben azokat a verseket gyűjtöttem össze, ahogy a költő versbe foglalva írja:

„… a versek gyökere
Mindenséggel, Istennel van tele,
mint ég és földnek csókja a kalász.
Ha elvesztettél, – bennük megtalálsz…”
/ A vers /

Ára: 1400 Ft.

A kötet végén okiratok, és a költő emlékére rendezett eseményekről készült fotók másolatai találhatók:

 

a költő születésének 100. évfordulójára rendezett abai események alkalmából vitt emlékszalag és felirata

A költő születésének 100. évfordulójára rendezett abai események alkalmából vitt emlékszalag és felirata.

„Szülőhazám Derecske” címmel rendezett irodalmi teadélután

 

„Szülőhazám Derecske” címmel rendezett irodalmi teadélutánon Tanka János verseit olvasták fel az általános iskolás és középiskolás tanulók a Városi Könyvtárban Derecskén 2008. december 9-én.

A költő szüleinek házassági okirataA költő szüleinek házassági okirata a derecskei Református Egyház Házassági Anyakönyvének XI. kötetében található.

 

A kötet záró verse:

Túl az életen
Ha meghalok, nyereség légyen,
s lelkem, mint először bomlott zászló,
a végtelen borától részegen
legyen az űrben fénnyel szálló.

És verje meg az Úr, ha bűnnel
tetézte földi kóborlását.
Csak egyet ne, az Isten bármi nagy:
ne fékezze a lobogását.

Mert költő volt a végtelenre
eloldott hajnali vitorla,
s hová a véres Földről vágyott, majd
szárnyaljon hát a csillagokra;

korláttól, gáttól mentesen – végre
lesz a halál megígért nyereséggé;
a vágyott célok had izzanak át
örökkévaló tiszta véggé.

S ki homlokomnak verítékét
törölte egykor fénylő szeretettel,
ki lelkét adta, míg forró keze
összeremegett a kezemmel:

legyek az áldás életében,
hogy léleksorsomat betölthessem,
s ne illatozzon Istennek kezén
lelkemnél lélek soha szebben.

(Aba, 1954. dec. 10. )