A kötet indító verse: Tanka J. Megyek haza!- Derecskére
Megyek haza! – már hetek óta
ez ragyogja be éjszakám,
hogy nevetem a gondjaimat,
a bánatom? – nem is volt talán.
Haza megyek! – úgy ejtem e szót,
mint gyermek az anyja nevét.
Mit is keressek addig máshol? –
tűnődve nézek szerteszét.
Szél jön, s – mintha a Kenderes-domb
üzenne: várlak, itt vagyok!
Ha lányok jönnek velem szemben:
gyermekkoromból angyalok.
Ha varjakat kavar november:
a Szalányos –gát küldheti,
ha jegenye moccan a szélben:
anyám szívével van teli.
Ha földbe süppedt fejfa mellett
száguld a gépkocsi velem: –
nagyapám sírja, melyen most már
rá nem talált virág terem.
Ha kert alatt kisfiú füttyent:
visszhangforrás a lelkemen,
s megindulok a Sátor-kertbe
szarkafészkezni csendesen.
Ha a csatorna meg- megcsobban:
a Kálló készít áradást,
ha templomos öregasszony jön:
nagyanyámon angyalpalást.
Ha sírni kell: ma is zörgetném
a régi háznak ablakát, –
hazajöttem, és söpörje el
valaki a lábam nyomát.
Ki ma is szeret, üljön mellém,
mert én már itthon maradok,
pitvar felett a nyílt kéményen
régi csillagom beragyog.
Hazajöttem. A bátyám meg csak
elém teszi a kenyeret,
s ízlelgetem az élet ízét,
mert itt a halál is szeret.
1965. november.
Válogatás a képek közül:
|